Hírek

Rossz hangulatban a választók

Januárban is folytatódtak a választói viselkedés tavalyi évben jellemző folyamatai: csökkent a Fidesz tábora (a decemberi 18 százalékról 16 százalékra), bővült a pártok világát elkerülők csoportja (az év végi 54-ről 57 százalékra). A kormánypárti veszteségeket az ellenzék továbbra sem tudta maga javára fordítani, táboruk az elmúlt egy hónapban lényegesen nem változott: az MSZP maradt 11 százalékon, a Jobbik tábora 10-ről 8 százalékra, az LMP 3-ról 4 százalékra módosult, a Demokratikus Koalíció tartotta a 2 százalékot.
Minden eddigit meghaladó, 57 százalékos a pártoktól elfordulók aránya. A politikát elutasítók hatalmas tömegén kívül más is mutatja, hogy az emberek meglehetősen kritikusak és reményvesztettek. A lakosság túlnyomó többsége, 84 százaléka úgy értékel, hogy rossz irányba tart Magyarország. Mind a kormány, mind az ellenzék teljesítményéről lesújtó véleménye van a választóknak: egy százfokú skálán mindössze 19-19 pontra értékelik ezeket.
A biztos pártválasztók - ahová egyébként a választópolgároknak csupán egynegyede tartozik - 39 százaléka Fideszes, 26 százaléka MSZP-s, a Jobbik 22, az LMP 9, a Demokratikus Koalíció 3 százalékon áll. - ekként foglalhatók össze és értelmezhetők azok az eredmények, amelyek az IPSOS január elején, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásából származnak.

A Fidesznek ismét fogyatkozott a tábora, az ellenzéké nagyjából változatlan maradt, a bizonytalanok, passzívak száma csúcspontra emelkedett. E változásoknak olyan következményei lettek, hogy némely társadalmi rétegben a Fidesz leszorult az első helyről vagy legalábbis osztoznia kell azon. A nyugdíjasok körében már hónapok óta az MSZP vezet (most éppen 25 százalékon áll szemben a Fidesz 18 százalékával), az ötvenes korosztályban mutatkozó döntetlen (15-15 százalék) viszont új fejlemény. Az is érdekes és szokatlan jelenség, hogy a húszas, kora harmincas éveikben járók körében szoros a verseny a kormánypárt (18 százalék) és a Jobbik között (15 százalék).
Az elmúlt hetekben sok szó esett a nem jobboldali ellenzék együttműködéséről s akadtak olyan események, ahol ennek érdemi jelei is mutatkoztak. A választások óta ez az első olyan hónap, amikor e pártok együttes támogatottsága elérte e Fideszét (16-16 százalék). Ugyanakkor az ellenzéki szavazók összekapcsolódásának, lehetséges közös választási fellépésének jelenleg számos akadálya van. Például az, hogy az LMP szavazói továbbra sem állnak közel az MSZP-hez: mindössze 5 százalékuk nevezte meg második kedvenceként, esetleg vokssal is illetett pártként, míg ennél nagyobb arányban (18 százaléknyian) vannak olyanok közöttük, akik határozottan kijelentették, hogy semmiképpen nem szavaznának a szocialistákra. Az LMP-sek jelenleg a Demokratikus Koalíciót sem látják igazán potenciális tartaléknak a maguk számára, csupán 3 százaléknyian veszik számításba. Ugyanakkor az ökopárt támogatói számára a DK az elutasított pártok sorában sincs jelen, az elmúlt hónapok felméréseiben részükről tehát nem alakultak ki markáns érzelmek az új politikai erővel kapcsolatban.
Az MSZP-sek az LMP felé sokkal nyitottabbak, 16 százalékuk őket nevezte meg másodikként s az elutasítók aránya minimális, csupán 2 százalék. Ez a féloldalas viszony a parlamenti választások óta megfigyelhető. Történt ugyan érzékelhető közeledés az LMP-sek részéről a szocialista párt irányába, de a negatívan viszonyulók aránya mindvégig fölötte maradt a bizonyos helyzetben odaszavazóknál.
A Demokratikus Koalíció támogatóinak más pártokhoz való viszonyulásáról még kevés statisztikailag megbízható információval rendelkezünk. Másodlagos preferenciákkal egyébként is kevesen rendelkeznek, a magyar választók 15 százaléka tart talonban még egy pártot a kedvence mellett. A pártokkal szembeni averziók könnyebben megfogalmazódnak, mint a pártpreferenciák: támogatott pártja 43, elutasított 57 százaléknak van. A politikai véleményklíma sokatmondó adata az is, hogy a választópolgárok 17 százalékának csak nagyon ellenszenves pártja van, támogatásra érdemes nincsen. Nem csak általában a közhangulat negatív - 84 százalék szerint rossz, 9 százalék szerint jó irányba mennek a dolgok - hanem a politikai teljesítményekről alkotott közvélekedés is. Mind az ellenzék, mind a kormányzat munkáját rendkívül kritikusan értékeli a választóközönség: százfokú skálán 19-19 pont ad nekik, iskolai nyelven szólva „kettes alá" az osztályzat. Az nem meglepő, hogy a kormányoldal szavazói az ellenzéket leminősítik (18 pontra) vagy az LMP-sek 13, az MSZP-sek 10, a Jobbikosok 9 pontot adnak a kormánynak. Az már furcsább, hogy a saját hívek sem sorakoznak fel a politikusok mögött, legalábbis a cselekedeteiket veszik górcső alá. A Fidesz tábora 53 ponttal közepest ad a kormánynak, az ellenzéki önreflexiók még negatívabbak: a szocialisták 38, az LMP-sek 28, a Jobbikosok 24 ponttal bírálják el az ellenzék tevékenységét. Azt pedig egyenesen a reményvesztettség jelének tekinthetjük, hogy a pártpreferenciával nem rendelkezők a kormány és az ellenzék munkájáról még az átlagosnál is rosszabb véleményt formálnak - az általuk adott 15 illetve 16 pont a politikai elitben való teljes csalódottságukat tükrözi.

Az adatfelvétel ideje: 2012. január 3-10.

A megkérdezettek száma: 1500 fô, akik együttesen az ország 18 éves és annál idôsebb lakosságát képviselik.

Alapsokaság: 18 éves és idôsebb, állandó magyarországi lakóhellyel rendelkezô magyar állampolgár.

Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele megegyezik.

A közvélemény-kutatás során kapott adatok 1500 fõs mintánál legfeljebb plusz-mínusz 2,5 százalékkal térhetnek el attól, amit akkor kaptunk volna, ha minden választókorú személyt megkérdeztünk volna az országban.

Minden hónapban más-más 1500 fõt kérdeznek meg, személyes megkereséssel, kiválasztásuk az ún. kétlépcsõs rétegzett mintavétellel, a teljes véletlent biztosító módszerrel történik, azaz minden felnõtt magyar állampolgárnak azonos esélye van a mintába kerülésre.